Elengedve - A szakadék mélyén

Túl sokáig fogtam –
elengedem kezed.
Ijedten kiáltasz,
azért sem engeded,
de természet-törvény
hatalmasabb nálad.
A mélybe zuhanok,
hol senki nem láthat.

Fény nem jut le ide élve.
A feledés sötétsége
elpusztít minden sugarat,
csak a hideg Halál marad,
s karcos hangján búgja nekem:
Gyere kedves, táncolj velem!
Csábít lassú, szép dallama,
keringő szelíd szólama,
de emlékszem egy más dalra,
mely a szívemet uralta,
s most halkan dúdolni kezdem,
beburkolom vele lelkem.
Ő hökkenten hőköl hátra -
a Nagy Kaszás nem ezt várta,
ám szemében dévaj fények
gúnyos lánggal most is égnek;
mosolyogva hallgat engem,
míg elhal dalom a csendben.

• Előző
• Következő