Haláli logikával - Életörömmel

Nem számít az életed,
féltheted és védheted,
de tudod a lényeget:
végül úgyis én nyerek.
Vallhatsz bátor elveket,
szőhetsz merész terveket,
véghez vihetsz tetteket,
hogy öregbítsd hírneved,
ám mikor a nap lemegy,
én leszek csak ott veled,
és megfogva majd kezed,
súgva kérdem: szép hited
hová illan, míg szemed
fénytelen lesz és rideg?
Mire tartod testedet,
mozdulatlan szívedet,
hogyan látod létedet,
ha nem marad más neked,
csak a föld, mely eltemet?

Nekem számít életem,
hisz megannyi érzelem,
s egy csipetnyi értelem
hajt engem a végtelen 
idő szabta tengeren,
s noha minden kételyem
nyomot hagy a létemen,
örömet hoz énnekem,
ha felhangzik énekem,
mi legbelül, szívemen
született, és érdekem
követni e lételem
dallamát, míg létezem.
S aznap, mikor végzetem
utolér, majd kérkedem:
nézd, mire emlékezem,
nézd csak, mi jutott nekem!
Ajándék, melyet sosem
vehet már el senki sem.