Boszorkánymacska

Apró árny surran,
éji titokban
nesztelen siet
gazdája. Csitt!
Nem koppan lába,
négy puha párna
rejti a hangot,
nincs lárma itt.

Sárga szem villan,
fekete bunda
hullik a földre,
s nyúlik a test.
A macska helyén
bibircses orrú
boszorka áll már,
bűvös az est.

Apró mozdulat,
s a rég kiégett
utcai lámpa
gyér fényt teremt.
Körbetekint még,
mielőtt szólna.
Nem látja senki
ezt a jelent.

Megannyi múlt van,
s megannyi jövő -
ő tudja ezt jól,
hisz bennük él.
A most számára
állomás csupán,
s az út végtelen
távolba tér.

Egy piciny csorbát
kiköszörülni,
ezért érkezett.
Nem nagy dolog.
Néhány szót mond csak,
s könnyű szellő kél,
sodor szemetet,
koszt, homokot.

Átkos haragja
ártatlant sújtott,
helyre kell hozni,
ez még kijár.
Egy macska surran,
s másnap egy gyermek
csodára ébred:
nem béna már.

• Előző
• Tovább