Akvárium

Színes halak. Kicsik, s nagyok.
Nézem őket, ámulok.
Az üveg mögé zárt világ
elkápráztat, rám ragyog.

Méltóságteljes, nagy hal jön,
pikkelye mind színarany.
Szétrebben sok apró bohóc,
látják: fontos dolga van.

Ők tarka ruhát viselnek,
és – miként a gyerekek –
nem törődnek semmivel sem,
játszanak, amíg lehet.

A hínár zöld rejtekében
morcos öregúr lebeg,
Hosszú bajsza ring a vízben,
tekintete rám mered.

Lomhán mozgó, sárga kastélyt
pillantok meg hirtelen.
Csigabiga gyűjt algákat
magának az üvegen.

„Mama, nézd csak! Milyen szépek!”
A gyerekhang megzavar.
Egy kisfiú áll mellettem,
aranyhalakat akar.

Édesanyja mosolyogva
rábólint a dologra,
az eladó máris pattan,
kezében van hálója.

Vadászat veszi kezdetét,
és az idill megszűnik.
A nyugalmas, békés élet
hamis képe széttörik.

Menekülne a sok kis rab,
de nincs kiút, nincs remény.
Párat közülük elcsípnek,
s a közjáték véget ér.

Vigyorogva távozik az
újdonsült tulajdonos.
Én is megyek. Odabenn a
homok lassan kavarog.

• Előző
• Tovább