Ordibálni volna kedvem

Ordibálni volna kedvem most nagyon,
el lett rontva egész hetem, hónapom.
Kötelesség – de csúnya szó! Jaj nekem!
Másból sem áll szinte egész életem.

S nem elég, hogy hajszol a sors. Pluszba még
bámulhatom minden bajom gyökerét:
Ámítógép! Komputer volt a neved,
de ezennel én átkereszteltelek.

Mostantól úgy hívlak majd csak, Nyavalyás.
A Te hibád minden rossz, ez nem vitás...
Azt kérdezed, mire mennék nélküled?
Gúnyosan néz vissza rám csúf nagy szemed.

Igazad van, kellesz nekem piszkosul.
Kettőnk közül mindig Te leszel az úr.
Néha kívánom, hogy pusztulj, ám tudom:
akkor lenne csak igazán rossz sorom.

Egyet azonban Nyavalyás, ne feledj!
A jelenkor holnap elbánik veled.
Én maradok, téged viszont lecserél,
s dicsőséged ócskavasként véget ér.

• Előző
• Tovább