Készült: 2002. június 07. péntek

Elfáradt a lelkem

Írta: Branyiczky Rita (BraRit)

Elfáradt a lelkem,
elkopott reményem.
Testem fiatal, de
én öreg vagyok.
Soká kitartottam,
dacoltam az ésszel,
ám tovább nem lehet,
tovább nem bírok.

Kerestem másokat,
hittem volna bennük.
Ideig-óráig
becsaptam magam,
azonban túl hangos
lett szívem szidalma:
mindvégig jól tudta,
hazudik szavam.

Mostanra feladtam,
nincs miért harcolnom,
elszürkült a világ,
megfakult a táj.
Árnyék vagyok csak,
mit tűző napra vittek,
és semmivé foszlik,
bár e semmi fáj.

5 1 1 1 1 1 Értékelés 5.00 (1 Szavazat)

Tetszik, nem tetszik? Mondd el a véleményed Te is!

Legújabb történetek

Legújabb versek

Legnézettebb

Ez + Az

Könyvem: Viharpárduc

Megtetszett valami?

Ha vinnéd a honlapodra vagy feldolgoznád hangzó anyagként,
akkor kérlek, olvasd el ezt >jogvédett tartalmak