Vers címkék
- AZ EMBER versek
- AZ IDŐ versek
- ÁLLATOS versek
- BORONGÓS versek
- FANTASY versek
- FRÁSZOLÓS versek
- GYILKOLÁSZÓS versek
- HATALOM versek
- HARC versek
- HIT versek
- IVÁSZAT versek
- KÖRNYEZETÜNK versek
- MAGYAROS versek
- MEMENTO MORI versek
- MODERN VILÁG versek
- MOSOLYGÓS versek
- SZERELMES versek
- TERMÉSZET versek
- TUDOMÁNYTALAN versek
- Egyéb versek
- Felnőtt tartalmak (18+)
Vártam Rád, sokáig hiába.
Fájt nagyon lényednek hiánya.
Eljöttél, itt voltál mellettem,
s melletted már boldog lehettem.
Jó volt, hogy végre vagy és ölelsz,
de féltem; egy nap majd másra lelsz,
s félelmem átvette a helyem,
az élte helyettem életem.
A jövőt vártam, míg a jelen
elillant lassacskán, csendesen,
én pedig túl későn eszméltem:
eljött a perc, melytől úgy féltem.
Búcsúztunk. Békével, barátként.
Ám most sem nézhetek Rád másként:
szívembe vésted a nevedet,
„csak barát” ezután nem lehetsz.