Készült: 2005. december 08. csütörtök

Hollóm

Írta: Branyiczky Rita (BraRit)

Holló szárnya simítja arcomat,
ím, hát elbuktam utolsó harcomat.
Testem a sárban, nincs benne élet –
kívülről látom, magamra nézek.

Fekete holló, mire vársz mégis?
Kimúltam, nézd csak: sír még az ég is.
Lelkem zöld tükre fényét elhagyta,
vidd hát, ha csőröd hasznosnak tartja!

Holló, mit nézel oly nagyon rajtam?
Születtem egykor, és ma meghaltam.
Csúf, esős nap van, a világ szürke.
Nem vagyok többé, nem lett jobb tőle.

5 1 1 1 1 1 Értékelés 5.00 (5 szavazat)

Tetszik, nem tetszik? Mondd el a véleményed Te is!

Legújabb történetek

Legújabb versek

Legnézettebb

Ez + Az

Könyvem: Viharpárduc

Megtetszett valami?

Ha vinnéd a honlapodra vagy feldolgoznád hangzó anyagként,
akkor kérlek, olvasd el ezt >jogvédett tartalmak