Győzd le a királylányt!

Győzd le a királylányt,
mentsd meg a szép sárkányt,
s elnyered jutalmad –
ruletten talán.
Indulj, vár a vár rád,
paripád már készen,
felnyergelték neked.
Mosolya kaján.
„Indulhatunk?” – kérdi,
és hátára pattansz,
hatalmas szárnyával
az égbe ragad.
Csúf, kopasz nyakába
kapaszkodva rettegsz,
a dögkeselyű visz.
El ne hagyd magad!

Megérkeztek végre,
fegyvered kezedben.
Mikor már nem feszít
a bevedelt ser,
bátran lépsz előre,
s a kaput kitárva
kiáltod a falnak:
„Jöjjön, aki mer!”
Halk léptek koppannak,
mosolygós, törékeny
kisasszony áll eléd,
nála ott a jel:
hidegen csillanó
ezüst merőkanál.
Meglóbálja, hogy lásd:
ő az, aki mer.

Nem rablod az időt.
Belé döföd kardod,
s amikor elernyed,
te indulsz tovább –
keresed a sárkányt,
kit menteni kéne.
Hamarosan rálelsz,
épp tüzet okád.
Hátasod megszökött,
könnyedén legyintesz,
s gyalog vágtok neki,
ám botlik a láb:
álladat beverve
ébredsz a kocsmában.
Iménti álmodtól
a hideg kiráz.

• Előző
• Tovább