Készült: 2007. június 06. szerda

Vihar

Írta: Branyiczky Rita (BraRit)

Furcsán éles, szinte bántó a fény.
Vihar súgja a nyári ég alól:
Jövök!
A múltkorit se hevertük ki még,
melyben kis világunk szilánkokra
törött.

Tüdőnkön ül a lég, súlyos teher.
Az aszfalt izzik még talpunk alatt,
s nevet –
mosolya megdermed arcán hamar,
villámok versengnek, hangjuk hódít
teret.

Hirtelen támad ránk, nincsen esély.
Lassúak voltunk, hát most tűrni kell
szavát.
Apró cseppekben zúdít életet,
s közben helyet csinál neki, oszt száz
halált.

5 1 1 1 1 1 Értékelés 5.00 (1 Szavazat)

Tetszik, nem tetszik? Mondd el a véleményed Te is!

Legújabb történetek

Legújabb versek

Legnézettebb

Ez + Az

Könyvem: Viharpárduc

Megtetszett valami?

Ha vinnéd a honlapodra vagy feldolgoznád hangzó anyagként,
akkor kérlek, olvasd el ezt >jogvédett tartalmak