Másvilágra vágyva

Elosztogatta már
minden kincsét,
halálra készül,
menni kell -
órák vagy napok,
tán hetek múlva?
Mindegy.
Nem tudni,
hogy jön el.
Talán álmában,
talán ebédnél,
vagy épp egy
mondat közepén -
ha választhatna,
inkább aludna
végzete békés
éjjelén.

Elosztogatta már
minden kincsét,
csak a kegyetlen
tény maradt:
egyedül van itt,
nincs más a házban.
Csendben mállanak
a falak.
Emlékszik.
Egykor volt ám itt ricsaj!
Gyerekzsivaj szólt
szüntelen,
akkor még bezzeg
csak azt kívánta,
hogy percnyi nyugta,
csönd legyen.

Elosztogatta már
minden kincsét.
Átkozott, komor
némaság!
Elég a csöndből,
legyen már vége!
Úgy fáj hallgatni,
ne tovább!
Idebenn üres,
hideg kőfalak,
pókhálós sarkok,
művirág.
Odakinn ifjú,
idegen arcok,
rohanó autók.
Más világ.

• Előző
• Tovább