Készült: 2009. december 19. szombat

Amíg

Írta: Branyiczky Rita (BraRit)

A veszteglő végzet
türelmesen tekint reá,
vágyja védtelen
életét -
ámde álmokból font
szilaj sövényfal szúrós törzse
tartja távol
tőle még.

Tétován toporog,
ágak közt átlesve áhít
túloldalt, a mást,
s elhiszi:
hamar hervad e gát,
mögüle martalékát mindjárt
megragadja,
elviszi.

Remény-rágta ábránd!
Messze ma még az a mindjárt,
diadal-dala
nem csendül -
addig, amíg még van
kiszemeltjében hit a mához,
védőfala
nem rendül.

5 1 1 1 1 1 Értékelés 5.00 (1 Szavazat)

Tetszik, nem tetszik? Mondd el a véleményed Te is!

Legújabb történetek

Legújabb versek

Legnézettebb

Ez + Az

Könyvem: Viharpárduc

Megtetszett valami?

Ha vinnéd a honlapodra vagy feldolgoznád hangzó anyagként,
akkor kérlek, olvasd el ezt >jogvédett tartalmak