Készült: 2010. február 08. hétfő

Bányaló

Írta: Branyiczky Rita (BraRit)

Munkára nevelték,
húzta hát az igát,
friss mezők illata
orráig el nem ért.
Szénporos levegőt
kapott csak, s vakságot,
hersegő fű helyett
száraz kis széna bért.

Sötétben telt léte,
ismert-unt úton járt,
örökké keserves,
bús járomba fogva.
Elballagott sok év,
nem bírta már magát,
egy helyben állva várt
a bánya vén foglya.

Kivezették végül,
felszíni világba,
hol más volt a sötét -
jó szagú, nyugalmas.
Emlékezni kezdett,
derengett egy érzés,
de beledörögtek,
s nem volt már fájdalmas.

5 1 1 1 1 1 Értékelés 5.00 (1 Szavazat)

Tetszik, nem tetszik? Mondd el a véleményed Te is!

Legújabb történetek

Legújabb versek

Legnézettebb

Ez + Az

Könyvem: Viharpárduc

Megtetszett valami?

Ha vinnéd a honlapodra vagy feldolgoznád hangzó anyagként,
akkor kérlek, olvasd el ezt >jogvédett tartalmak