Készült: 2010. március 28. vasárnap

Füst

Írta: Branyiczky Rita (BraRit)

Füstöt fúvó szürke tornyok
komor árnya rám vetül,
gyártelep udvarán állok
bús alakként, egyedül.

Nézem az ég felé folyvást
illanó mérgek ködét,
amely feketévé fojtja
lassan mindőnk életét.

Vajon mikor telik majd meg
odafenn a kék edény?
Vajon meddig zöld még a fű
idelenn, a Föld színén?

Nem tudhatom, miként más sem.
Kígyózik mélán a füst.
Én hullaszínűnek látom.
Mások számára ezüst.

4.25 1 1 1 1 1 Értékelés 4.25 (4 szavazat)

Tetszik, nem tetszik? Mondd el a véleményed Te is!

Legújabb történetek

Legújabb versek

Legnézettebb

Ez + Az

Könyvem: Viharpárduc

Megtetszett valami?

Ha vinnéd a honlapodra vagy feldolgoznád hangzó anyagként,
akkor kérlek, olvasd el ezt >jogvédett tartalmak