• Versek
• AZ EMBER versek

Készült: 2015. március 18. szerda

Beszürkült árnyalatokban

Írta: Branyiczky Rita (BraRit)

Kíváncsi vagy, vonz a téma.
Beszürkülnél kicsit, s még ma
kipróbálnád, milyen lehet,
amit tanít e szín neked.
Hiszen trendi, menő, merész!
Igaz, kissé megáll az ész,
hogy miképpen lehetséges
elárulni saját lényed,
s lemondani önmagadról,
miközben a másik attól
látja mindezt csodaszépnek,
hogy szolgaként kezel téged,
s mesés arany kalitkába
leszel szíve helyett zárva...
Na nem, az már mégse járja!

De a kósza gondolattal
- ötven szürke árnyalattal -
titkon játszik mégis elméd:
mondd, vajon te  hogy viselnéd,
ha szeretet szép nevében
tárgy lennél csak, amit éppen
úgy használhat a gazdája,
ahogy kedve azt kívánja?
Ha parancsol, meg kell tenned,
és ha büntet, elviselned;
akaratod néma rab csak,
foglya vágyott izgalmaknak...

...s míg te játszi könnyen veszed
e sikkes, új őrületet,
addig egy más tájon másnak
nincs választás, hogy mit játszhat,
s meddig tartson a jó móka -
rossz helyre jött, egy rossz korba,
hol kéj helyett csak fájdalmat,
meg egy szürke csadort kaphat...
Torz visszhangja csapong csak e
fakó, szürke gondolatnak.

• Előző
• Tovább