Vers címkék
- AZ EMBER versek
- AZ IDŐ versek
- ÁLLATOS versek
- BORONGÓS versek
- FANTASY versek
- FRÁSZOLÓS versek
- GYILKOLÁSZÓS versek
- HATALOM versek
- HARC versek
- HIT versek
- IVÁSZAT versek
- KÖRNYEZETÜNK versek
- MAGYAROS versek
- MEMENTO MORI versek
- MODERN VILÁG versek
- MOSOLYGÓS versek
- SZERELMES versek
- TERMÉSZET versek
- TUDOMÁNYTALAN versek
- Egyéb versek
- Felnőtt tartalmak (18+)
Nézte mását
félhomályban,
sötét tükre
foncsorában,
ám a hideg,
merev alak
nem mozdult meg,
csak a falak
keltek táncra
halk zenére -
bús, sercegő
fáklyafényre.
Lassan eltűnt
fehér bőre,
testét mohón
nyalták körbe
éhes lángok,
fürge nyelvek,
mígnem füstté,
porrá lettek,
és a hajnal
szép sugára
ikrét többé
nem találta.
A valóra
későn ébredt:
hosszú órák,
napok, évek
során mindig
együtt voltak,
nála nélkül
nincsen holnap -
végett vetett
képmásának,
s nyoma sincs most
önmagának.
