Hej, leányok, figyeljetek! (dalszöveg)
Írta: Branyiczky Rita (BraRit)Hej, leányok, figyeljetek,
egy-két-há!
Most elmondom, ahogy esett,
egy-két-há!
Én biz nem tehetek róla,
hogy hamarabb jött a gólya,
egy-két, egy-két, há!
Arról mesélt egy katona,
egy-két-há!
Van neki egy kis ágyúja,
egy-két-há!
Ő azt ügyesen kezeli,
majd meglátom, ha elsüti,
egy-két, egy-két, há!
Vele mentem, hogy megnézzem,
egy-két-há!
Bevallom, egy kicsit féltem,
egy-két-há!
Azt hittem, majd nagyot durran,
ijedtemben sikoltottam,
egy-két, egy-két, há!
Oda csődült néhány társa,
egy-két-há!
Zengett belé a kaszárnya,
egy-két-há!
Mert mindnek volt ám fegyvere,
s bemutatta, hogy lő vele,
egy-két, egy-két, há!
Indultam volna már haza,
egy-két-há!
De mögém szökkent egy baka,
egy-két-há!
Azt suttogta, tud más utat,
mit botjával meg is mutat,
egy-két, egy-két, há!
Parancs harsant a teremben,
egy-két-há!
Vigyázzba is álltak menten,
egy-két-há!
Vöröslött a hadnagy feje,
ordított, hogy menjek vele,
egy-két, egy-két, há!
Azt kérdezte, hogy mit hittem,
egy-két-há!
Civil lőgyakorlat nincsen,
egy-két-há!
De nem büntet meg most mégse,
csak üljek kicsit ölébe,
egy-két, egy-két, há!
Férjhez mentem én azóta,
egy-két-há!
Fiút szültem rá nyolc hóra,
egy-két-há!
De az uram is belátja,
túl gyorsan lő a puskája,
egy-két, egy-két, há!
