Kerekerdő szegletében (dalszöveg)
Írta: Branyiczky Rita (BraRit)Kerekerdő szegletében áll egy kicsi házikó,
csendes lak az, nincsen benne mulatozás, dáridó.
Egymagában éldegél ott egy vénséges vén banya;
bibircsókos, vasorrú rém, övé a boszi-tanya.
Azt beszélik, azt suttogják, szívében nincs szeretet,
csúf varanggyá változtatja, ha meglát egy gyereket!
Csiribá-csiribú,
ilyen ez a vasorrú,
ilyen ez a bibircsókos,
görnyedt hátú, sánta, kócos
vén boszorka,
csiribú!
Kerekerdő szegletébe betévedt egy kisgyerek -
nem tudta, hogy miért félik s kerülik az emberek.
Bezörgetett, bekopogott, köszönt is jó hangosan,
s kilépett az öreg banya, így szólt hozzá morcosan:
„Nagy szerencséd, hogy illendőn kopogtattál, köszöntél!
Nem varázsollak békává, mondd el, hogy minek jöttél!”
Csiribá-csiribú,
ilyen ez a vasorrú,
ilyen ez a bibircsókos,
görnyedt hátú, sánta, kócos
vén boszorka,
csiribú!
Így felelt neki a fiú egy cseppet megszeppenve:
„Eltévedtem, kedves néni, nincsen ösvény semerre!
Kérem szépen, tessék nekem az utat megmutatni,
a szüleim otthon biztos kezdenek már aggódni!”
A banyára soha senki nem mondta még, hogy kedves.
Meg is rémült: ha nem vigyáz, fagyos szíve felenged!
Csiribá-csiribú,
ilyen ez a vasorrú,
ilyen ez a bibircsókos,
görnyedt hátú, sánta, kócos
vén boszorka,
csiribú!
Torkot köszörült, majd így szólt: „Udvarias kölyök vagy,
szépen kértél, így segítek, fogd e bűvös grifftollat!
Csak suhintasz vele hármat és kimondod, hova vágysz -
irányt mutat, oda vezet, az utadra rátalálsz!”
Megköszönte a kisfiú, elbúcsúzott boldogan,
a boszinak meg azóta igen fura gondja van:
Bármit csinál, mosolyra áll már a szája – rettenet!
Nem fognak így félni tőle felnőttek, sem gyermekek!
Csiribá-csiribú,
ilyen ez a vasorrú,
ilyen ez a bibircsókos,
görnyedt hátú, sánta, kócos
vén boszorka,
csiribú!
