Három bagoly

Ágas –bogas, vén tölgy ágán három bagoly üldögél,
hideg szél borzolja tolluk, esik a hó – itt a tél.
Egér, pocok vackába bújt, a tájon lélek se jár,
csak e három halálmadár várakozik fenn a fán.
Isten tudja, mire várnak, órák óta ülnek ott,
s ez alatt az idő alatt a kép mit sem változott.
Sárga szemük néha pislant, elfordítják nagy fejük,
majd bénaság hull reájuk, rögzül bús tekintetük.

Fehér lepel takar mindent, a föld alszik, s álmodik –
arról, hogy a télnek vége és nem érzi fagyjait.
Még messze van a kikelet, tudja ezt jól a ravasz,
de már készül a helyére, sunyin lapul a tavasz.
Talán ezt tudják a baglyok, ezért ülnek águkon;
várják, mikor csillan meg az új nap fénye a havon.
Tanulj tőlük, s vésd eszedbe: reményt soha fel ne adj,
mert akármily komor tél van, eljön újra a tavasz!

• Előző
• Tovább