Vers címkék
- AZ EMBER versek
- AZ IDŐ versek
- ÁLLATOS versek
- BORONGÓS versek
- FANTASY versek
- FRÁSZOLÓS versek
- GYILKOLÁSZÓS versek
- HATALOM versek
- HARC versek
- HIT versek
- IVÁSZAT versek
- KÖRNYEZETÜNK versek
- MAGYAROS versek
- MEMENTO MORI versek
- MODERN VILÁG versek
- MOSOLYGÓS versek
- SZERELMES versek
- TERMÉSZET versek
- TUDOMÁNYTALAN versek
- Egyéb versek
- Felnőtt tartalmak (18+)
Elnémult a lelkem, én is hallgatok.
Nem tudom, hogy miért; búskomor vagyok.
Kerestem valamit, s nem leltem sehol,
szívemben most tompa üresség honol.
Őrzöm ürességét, páncél védi azt,
– miként a tövise óvja meg a gazt –
nem töri át senki, mert nem éri meg.
Vannak az enyémnél sokkal jobb szívek.
Egyszerű, átlagos lány vagyok csupán,
kit társul fogadott az örök magány,
hallott már a világ épp elég ilyet.
Lehet élni így is. De mondd meg: minek?