Felébredtem

Gonosz hangulatban vagyok most nagyon,
mindenben hibát lát szemem, ha hagyom,
pedig senki nem tett rosszat ellenem,
csak másnak képzeltem eddig életem.
Álomvilág volt ez, színes és pazar,
és a valóság most kissé felkavar;
felébredtem, vár rám az igazi lét,
melyben nem kolbászból van a kerítés.
Átvertem önmagam, ó én ostoba!
Az agy néha furcsa képzetek hona –
az enyémben lázas vágyak képe élt,
bolond szívem tőlük megváltást remélt.
Csalóka remény volt, már én is tudom,
hamis volt mindahány néma mondatom
mit magamban súgtam, titkon legbelül,
és azt hittem, egyszer tán mind teljesül.
De nem teljesült. És ha már így esett,
igyekszem túlélni saját énemet;
összetörve, bénán, csendben kuksolok,
s próbálom kivárni a szebb holnapot.

• Előző
• Tovább