Ember fuss!

Ember fuss, menekülj önmagad elől!
Saját fajtád üldöz, s ha elér, megöl.
Az eső elmosta rég a nyomokat –
mindazt, mik egy közös múltról vallanak.
Valaha egy helyről indult pár merész,
s hitte, honra lel majd, hol új földre lép,
ám ahány föld, éppen annyi új szokás:
változtak az arcok s a viselt ruhák.
Evolúció, hit, és történelem –
ezeket tanítják az egyetemen,
de azt nem tanítják, hogy mit is jelent,
ha bőrszíne miatt gyűlölsz idegent,
vagy csendes imája sérti a füled,
s ha egy bűnös, egész népét bünteted.
Ember fuss, menekülj! Irtod önmagad,
és ha söpredékből már egy sem marad,
Te leszel a célpont végül, egy napon.
Pusztulásod bánod később majd, nagyon.

• Előző
• Tovább