A király

Ő volt a legnagyobb, királyok királya.
Ám most semmivé lett, már minden hiába –
haldoklik, hisz ő se kerülheti sorsát,
nem különb másoknál, bár neki ezt mondták.

Birodalma szét fog esni, tán már holnap.
Idővel a harcok szépen elcsitulnak,
s új határok között új urak születnek –
új dalokat fújnak a régi füleknek.

Őt már nem érdekli. Megtette a dolgát.
Kiküld szobájából most rokont és szolgát.
Számára e kettő létezett csak, más nem –
érdekemberek mind. Barátja nincs egy sem.

Csukódik az ajtó, végre egyedül van.
Utolsó parancsát nem szegik meg nyíltan,
de sejti: figyelik a kíváncsi szemek.
Mindegy. Ez ellen ő már semmit se tehet.

Lassan belenyugszik, kisimul az arca.
Befejeződött hát évtizedes harca.
Vajon volt értelme? Nem, igazán semmi.
Nevét egy krónika sárgult lapja jegyzi.

• Előző
• Tovább