Vers címkék
- AZ EMBER versek
- AZ IDŐ versek
- ÁLLATOS versek
- BORONGÓS versek
- FANTASY versek
- FRÁSZOLÓS versek
- GYILKOLÁSZÓS versek
- HATALOM versek
- HARC versek
- HIT versek
- IVÁSZAT versek
- KÖRNYEZETÜNK versek
- MAGYAROS versek
- MEMENTO MORI versek
- MODERN VILÁG versek
- MOSOLYGÓS versek
- SZERELMES versek
- TERMÉSZET versek
- TUDOMÁNYTALAN versek
- Egyéb versek
- Felnőtt tartalmak (18+)
Kezemet valaki fogja, míg írok,
lassan megtelnek az üres papírok,
s a sorok mögött egy ember bújik meg –
én vagyok. Számomra ez kissé vicces.
Honnan jő e kényszer, hogy rímet vessek?
Hogy magamon sírjak, vagy épp nevessek...
Nem szánom műveim az utókornak,
írok, mint eddig – az asztalfióknak.
Persze, a hírnév jó, vágyom rá én is...
Ámde egy apróság távol tart mégis:
hírnévhez tehetség kéne, s az nincsen.
Őrzöm hát magamnak rémes rím-kincsem.