Vers címkék
- AZ EMBER versek
- AZ IDŐ versek
- ÁLLATOS versek
- BORONGÓS versek
- FANTASY versek
- FRÁSZOLÓS versek
- GYILKOLÁSZÓS versek
- HATALOM versek
- HARC versek
- HIT versek
- IVÁSZAT versek
- KÖRNYEZETÜNK versek
- MAGYAROS versek
- MEMENTO MORI versek
- MODERN VILÁG versek
- MOSOLYGÓS versek
- SZERELMES versek
- TERMÉSZET versek
- TUDOMÁNYTALAN versek
- Egyéb versek
- Felnőtt tartalmak (18+)
Lángvirág nyílott a nádtetőn,
öntözni kéne gyökerét,
de lyukas vödröm, s messze a kút.
Vörös szirmát szél szórja szét.
Illata fojtó, rovart nem csábít.
Ha egy mégis kelyhébe száll,
rubinfényével öleli körbe
törékeny testét a halál.
Magasra növő, szapora fajta,
gyorsan elterjed százfele.
Élénk színével szürkévé sápaszt,
mellette másnak nincs helye.
Akárki volt is, ki elvetette,
jó termőföldet lelt neki –
mohó étvággyal falja a létet,
mások halála élteti.
Virágoskertté lett a falu,
ott virít minden portán már –
órák múltával elpusztul végül.
Fekete gyászt ölt a határ.
