Búcsú az őrangyaltól

Nehéz dolgod akadt velem,
de nem adtad fel soha.
A sok ránc szép homlokodon
tetteimnek lábnyoma,
s ősz hajszál is akad bőven,
szárnyad csapzott és remeg -
mit gondolsz, hát meddig győzöd
vélem ezt az életet?

Óva intesz, ám szavadra
én sohasem hallgatok.
Mégis figyelsz, védelmezel,
míg peregnek a napok.
Minek gürcölsz, mit remélhetsz?
Hagyj végre el, légy szabad!
Nem változom, nem leszek jobb.
Ne áltasd tovább magad!

Hajszálon múlt történések,
sok szerencsés baleset...
Helyettem óvtad a létem,
dolgoztál épp eleget.
Ideje nyugdíjba menned,
értem már mit sem tehetsz -
de utolsó tettemnek még
néma tanúja lehetsz.

Tudod jól, itt nem segíthetsz.
Nincs kiskapu, nincs esély.
Nem térít le ösvényemről
sem szelíd szó, sem erély.
Ég veled hű, öreg barát,
kit sorsom osztott nekem!
Igyekszem, hogy búcsúm
méltó, látványos és szép legyen.

• Előző
• Tovább