Vers címkék
- AZ EMBER versek
- AZ IDŐ versek
- ÁLLATOS versek
- BORONGÓS versek
- FANTASY versek
- FRÁSZOLÓS versek
- GYILKOLÁSZÓS versek
- HATALOM versek
- HARC versek
- HIT versek
- IVÁSZAT versek
- KÖRNYEZETÜNK versek
- MAGYAROS versek
- MEMENTO MORI versek
- MODERN VILÁG versek
- MOSOLYGÓS versek
- SZERELMES versek
- TERMÉSZET versek
- TUDOMÁNYTALAN versek
- Egyéb versek
- Felnőtt tartalmak (18+)
Varjak szállnak messze a koszos tócsákban,
felnézek az égre: mocsok szürkület.
Köpködnek a felhők, decemberi nap van,
borongós, szomorú, hűvös érzület.
Lustább lett a világ, lassulna az ember,
de nem pihen mégsem, hajtja kényszere.
Nem ünnepet áhít, miként régen tette -
pénzzé, ajándékká lett a lényege.
Aki mégis őrzi szívében a lángot,
s nem vakítja szemét fényes kirakat,
szelíden néz szerte a nyüzsgő tömegben.
Azt kívánja nekik, ami kimaradt.